TÉS - 2009.11.13-15. ElfWarrior

TÉS - 2009.11.13-15.
ElfWarrior

PART 1

Nem volt már mit tenni... A laktanya háromnegyede már biztosan elesett és ezzel a három szerencsétlennel szorultam be ebbe a szobába 2 napja... Két átkozott napja, mióta a világ kiégett...
Katonai gyakorlatra jöttünk ide Tapolcára, valami összevont naaaagy rohadtfontos gyakorlatra... Emlékszem... A helikopter rotorja szépen ütemesen pufogott a fejünk felett már majdnem megérkeztünk, ereszkedtünk szép lassan, mikor szerintem a létező összes rohadt sziréna azon a gépen visítani kezdett. Nem is tudtuk, hogy mi történik, csak kapaszkodtunk ahogy bírtunk... Zuhanás, aztán arra emlékszem, hogy az eső csöpög a pofámba... Sötét van és valamerre tüzek égnek, hatalmas tüzek. Az oldalam fájt, a fejem lüktetett, kiestem volna?
Mázli...
A gép roncsai vagy 40 méterre lehettek tőlem, az orrfacsaróan égő kerozin fénye torz táncot járó árnyékokat vetett a holtakra... vagy legalábbis ami megmaradt belőlük. Az összes társam ott feküdt. Mind... Érted bazd meg MIND!
Aztán kitisztult a hallásom is, és lövöldözést lehetett hallani nem is olyan messze, valami nagy kaliber... aztán néhány válasz sorozat, tatatatam, tatatatam kalából. Nekiiramodtam hát...
A kis töltés vagy 200 méterre volt tőlem de nem erre a látványra készültem fel. A tapolcai laktanya java része romokban... Kiégett tankok járművek mindenfelé, legtöbbje még el sem indulhatott. Suzukik cikáztak a roncsok és az épületek között, és fura mód bazi nagy géppuskák voltak egyiknek az oldalán, másiknak a tetején és ontották az ólmot... MIVAN? Se sofőr, se semmi, cikáznak itt össze vissza, és ahol észrevesznek valami mozgást, odapuhítanak vagy száz 20mm-es golyót. Persze kapásból hasra vetettem magam, és rendesen kellett figyelnem vagy 3 órát mire el tudtam rendezni magamban ezt a dolgot. Oké hogy a tévében nyomták a Night Rider-t és ott sofőr nélkül rodeózott KITT, de az ég szerelmére az csak egy film...
Szóval az ég alja már narancsba fürdött, de olyan narancsban amilyet én még életemben nem láttam, mintha izzott volna. Szóval elkezdtem kúszni a bázis felé. Aztán egy idióta ötlettől vezérelve, át a kerítésen, be az első ablakon. És azóta is itt kuksolok... Az első emeleten, egy sarokszobában se lőszer se gránát, se semmi. Kinézni is alig mer az ember. Leszedtünk kettőt vagy hármat, aztán azóta beállt egy és vagy mázlija volt, vagy átlát a falon, de az egyik bakát úgy ronggyá lőtte a téglákon keresztül, hogy azóta mozdulni sem merünk... Csak bámuljuk a metkalira zuhant húspépet. 2 napja... Ez a rohadt eső meg csak esik. Csipp-csöpp csipp-csöpp ... Megőrülök.

Egy robbanás fülsiketítő hangjára kaptam fel a fejem, elbóbiskoltam, és bár még látni nem láttam rendesen az égő benzinszag és a felszálló korom elég nyilvánvalóvá tette, hogy az egyik Suzuki elfüstölt.
Elgémberedett tagjaim égő fájdalommal tudatták, hogy a mozgás most nem esik jól nekik, de kikukkantva láttam, hogy az őrt álló kocsi megsemmisült.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - üvöltöttem, és mint aki részeg indultam meg az ajtó felé. A két baka meglepetten pillogott rám, de ők is felkászálódtak, és követni kezdtek. Ki az ajtón, át a folyósón, át a másik legénységi szobába. Zihálás, csend... Aztán ahogy kinéztem az ablakon egy Suzuki tekert el alattam vagy kilencvennel, de a sarok körül egyszerűen olyan tűzbe ment bele, hogy kerregve gurult tovább és a felszerelt géppuskák sem mozogtak. Egy alak tűnt fel a kerítés mellett, int, szó nélkül kiugrottam az ablakból. 4 méter, semmi. Ejtőernyővel értem már keményebben is földet. A két baka is követett több-kevesebb sikerrel, aztán sprint a kerítésig, át azon is.
Egy fiatal kölyök vigyorgott ránk. Lehetett vagy 20 éves. Testét Police feliratú fekete kevlár fedte. Kezében egy AMD-t lóbált.
- Hello - vigyorgott. - Van ott még valaki? - biccentett a laktanya felé.
- Nem hiszem. - válaszoltam rekedten. - Élő már nincs.
Rezzenéstelen arccal vette tudomásul az infót, aztán mutatta, hogy kövessük. Átrohantunk egy kis sík terepen bevetődtünk egy töltés mögé, ahol még ketten hasaltak.
Az egyik, egy jól megtermett emberke szintén POLICE feliratú páncélzatban épp káromkodott valamit a távcsöves puska mögött. A másik egy véznább, szertelenül fiatal srác volt szintén páncélban és egy piros tarisznyával, amin egy nagy vörös kereszt volt.
- Orvos vagy? - kérdezte bizakodóan az egyik baka
- Jahh - kémlelte a laktanyát az.
- Segítenél?
- Most nem.
- Piszkosul fáj a lábam...
- Semmi baja - válaszolta oda sem nézva.
- De megnéznéd? - erősködött a baka.
A fiatal srác egy ingerült sóhajtással odafordult. Mondom, hogy... ehhh mutasd bazd meg.
A baka levette a bakancsot, és a bokája már most háromszor akkora volt, mint normálisan és a pirostól a liláig mindenféle színben játszott. Frankón eltört. A négy méter, az négy méter.
- Eltörött.
- Bazmeg, tudtam... rohadtul fáj.
- Vedd be ezt, meg vedd vissza a kakancsod. Kurva büdös a lábad.
- Nem is teszed sinbe meg semmi?
- Most nem. Se időnk, se eszközöm, se kedvem.
Megszólalni sem tudott a szerencsétlen.
-Indulás. - Most mehetünk szólalt meg a nagyobb darab, és a hátára dobta a vadászpuskát miközben felkászálódott a vizes fűből. - Itt a kocsi nem messze. Ede vagyok. - biccentett felénk, és letörölte a vizet a borostájáról.
Szó nélkül mindenki felcihelődött. És összegörnyedve elindultunk a töltés fedezékében. Pár száz méterre ott várt egy Transit, amibe bepattantunk és a földes úton zötykölődve elindultunk.

- Hova megyünk? - kérdeztem
- Lesencefalu. - válaszolta a borostás a távolt kémlelve
- Mi van ott?
- Víz élelem, biztonság.
Nekem ennyi elég lett volna.
- Meg ott van Laguna. - vigyorgott az AMD-s srác.
- Ki az a Laguna? - kérdezte a sérült lábú baka.

A tábor

Ahogy a Kisbért elhagyjuk északnak tovafutó föld úton, zötyög alattunk rendesen a hülyére páncélozott Volvo. Valaha gyönyörű lehetett ez a táj a sok ember magas bokorral, hatalmas tölgyekkel pettyezett távolságokkal. De mára már csak kisebb - nagyobb csonkok merednek az égfelé, egy kis vitalitásért könyörögve. Az aknákat kerülgetve, az utat tartva borospincék tűnnek fel mellettünk. Ha fel is törnénk egyet, nem érné meg a fáradságot a bor, amihez juthatunk. Karcos, mint a pillanatnyi életünk.
Érezni a tábor közelségét. Eldobott pille palackokat, összegyűrt csokis papír kerget a szél, emberi hulladék a lejtökön. Beton csapdák a csonkok között, szögesdrót akadályok a vízmosások partján.
A tábor kapuját romos falvakból szerzett, beton oszlopokkal megerősített két lövész gödör adja, amiben, mint minden égtáj fele a táborban, két újonc ücsörög gránát vetővel az ölükben. Őrködnek. Intenek a hazatérteknek és odafutva a leengedett ablakhoz, már sorolják a hallgatagok által készítette vacsora menüt. Halottinkról nem ilyenkor beszélünk.
Parkolónk létszámunkhoz mérten növekszik, vagy hat megerősített járművünk van. Igaz a legkényelmesebb a Volvo, de a többi is hatékony, gyors és pusztító. Hála a Stein vezette csapat odaadó munkájának. Kicsit lejjebb valamelyik fesztivál romjaiból szerzett toi-toi wc-ék sorakoznak, messze a Konyhától, csapat eligazítótól. Érdekes az, hogy a gépek kicsinálták a világunk, de a budi pucolás még most is büntetésnek veszik a tábor lakók nagy része.
Balra a lakó sátrak, honvédségi ex-olajzölden. Tóth Sanyi itt ki tudja tombolni a graffiti szenvedélyét. Épp most fújja át a dupla V-ét a gyerkőc sátor oldalán a Kisvakond alatti KalaPowa feliratban vöröses árnyalatúvá. Erre az asszonyok viszonylagos rendet alakítottak ki. Szélles, vastag pallókat fektettek a sárba, amik mint egy járda rendszer, kötik össze a sátrakat egymással. Levegöből nézve hatalmas barna H betűt képeznek, az esetleges emberi felderítés megsegítségére.
Nap közben tábor hangulata inkább bágyadt a szemerkélő eső, az elillanó emlékek miatt. Tábort Stein alapította néhány nappal a világ égést kezdete után. Idehordott a hallgatagokkal, akik Kisbérben voltak közalkalmazottak korábban, néhány föld munkagépet, kézi szerszámokat, sátor ponyvát és bespájzoltak egy hónapra való élelmet maguknak.
Közel negyvenen lakják már a felállított sátrakat. Inkább férfiak gyűlnek itt össze. Ez a világ nem kedvez a nőknek. Kevesen maradtak. De aki élve ideér,isten nőként dicsőítjük. Mióta tudjuk, hogy egyszerűen ki akarnak pusztítani bennünket, rajtuk múlik a jövőnk. Ők nem kapnak járőr szolgálatot, még a környéken se keresgélhetnek hasznos után vagy háromszoros, legjobb védelem nélkül. Övék az otthon melege, az asszisztencia a Doki mellett, nővérek is egyben. Mi csak megvédjük ezt az otthont. Akkor az őskorban...

Bár csak egyszer ebben az életben kisüthetne a Nap. De az okos szerint ez nem ma lesz...

Some Coctail in The Nuklear War

Radioactive iced Tea

fill glass with ice
1/2 oz Vodka
1/2 oz Gin
1/2 oz Rum
1/2 oz Coconut Rum
1/2 oz Tequila
1/2 oz
Triple Sec
1/2 oz
Melon Liqueur
1 oz
Sour mix
Top with Cola
Garnish with Lemon

Nuclear Kamikaze

fill with ice
2 oz Vodka
1/2 oz Blue curacau
Dash of lime juice
Shake it
Serve or strain into chilled glass
Garnish with lime


Brain Eraser (agy radír) kedvencem

Fill glass with ice
1 oz Vodka
1/2 oz Coffee Liqueur
1/2 oz Amretto
Splash with Club Soda
Supposed to be drunk in one
Shout trough a straw


Brain Tumor

fill glass with ice
2 oz Irish Cream
5 or 6 drops of +Strawberry Liqueur


EarthQuake

fill glass with ice
3/4 oz Amaretto
3/4 oz Anisette
3/4 oz Southern Comfort


Lobotomy

1 oz Amaretto
1 oz Black Rapsberry liqueur
1 oz Pineapple juice
Shake it
Stir into chilled glass
Fill with Champagne

John Rainbow

John Rainbow

katona(szoló)

INT 8
REF 10
HIDV 7
TECH 3
VONZ 5
MOZG 9
FIZ 10
EMP 8

Harci érzék---4

INT
Éberség/észlelés---6
Kompozíciókészség---4

REF
Atlétika---5
Géppisztolyok---3
Karate---3
Közelharc---4
Lopakodás---6
Pisztoly---5
Puska---5
Nehézfegyverek---4

TECH
Álcázás---7
Fotózás/Filmezés---7

Nigériából, azon belül pedig Abuja városából származó, fekete bőrű, 27 éves férfi. Hosszú, elhanyagolt, sötét barna hajú s tükröződő napszemüveggel tarkítja magát. Általában álcázó, katonai szerkóban nyomja.

Barátságos, nyitott az emberekre, óriási vigyorral üdvözöl. Igaz senkiben se bízik, a sok szarság miatt, amik történtek vele szerte a világban. De ettől még ha valamit megígérsz neki, ő ahhoz tartja magát, hogy az úgy is lesz. Szerelem mindenek felet számára !!!

Jozeffe Stein

Jozeffe Stein

technikus

INT 10
REF 5
HIDV 7
TECH 10
VONZ 8
MOZG 7
FIZ 6
EMP 7

Berhelés ---7

HIDV
Alvilág ismerete---2

EMP
Meggyőzés/Rábeszélés---5
Vezetőkészség---3

INT
Éberség/Észlelés---5
Műveltség---5

TECH
Álcázás---4
Barkácsolás---7
Biztonság Technika---3
Elektronika---4

Francia országból, azon belül Montpellier-ből származó, fehér bőrű, 26 éves férfi. Rövid, göndör, sötét hajú s apró fülbevalókkal tarkítja magát. Általában menő divat cuccokban nyomja.
Alapvetően el van szállva magától. Elégé arrogáns, önző és közönyösnek tűnik mások nyűge iránt. Valahol a világban kószáló tesója a mindene. Van egy levél a zsebében a bátyától, na azért akár még ölne is. De ha valamiből kihozható a buli, elsőnek veti bele magát. Ha idegenként közeledsz hozzá, se ilyen se olyan a hozzád állása.

Mostani csapatában vetető szerepbe kényszerült. Intelligens, okos meglátásai miatt így alakult számukra. Persze a modora hagy kivetni valót maga után, de ha egyszer majd' mindig igaza van neki...

Új világ rapszódia - Gyárfelderítés

Az a gondom, hogy nem vagyok egy nagy irodalmár, de azért összeírom, mi volt az elmúlt napokban, mert sose lehet tudni, ki okul a dolgokból, meg ha még élek sokat, akkor jó lesz visszaolvasni ezeket a dolgokat.

1997. szeptember 15.
Tegnap jöttünk vissza Esztregomból, ahol majdnem otthagytuk a gatyánkat. Mellékutakon zúztunk le a városba, kukoricaföldeken, meg búzatáblákon átvágva, úttalan-utakon, nagy kátyúkat kerülgetve. A kocsit a városon kívül hagytuk, mert a város felett egy őrszem repülő körözött.
Jött velünk egy katona srác, akit a Nigró díler hajtott fel egy kapcsolatán keresztül. A kiégettt világban még lehet sms-t küldeni. Így találtam cimbiket fehérváron is, de ôk is azt írták, hogy veszélyes lenne oda - is - menni.
A város határától spontán katonai lopakodó-kiképzésen vettünk részt, újdonsült barátunk mutatott pár kézjelet, meg az alap, háztól-házig rohanós, egymást fedezôs taktikát.
A város egyébként ki volt rendesen pusztítva. Sehol senki, csak a szemerkélô esőben oszladozó többnapos hullák, elhagyott boltok, házak, lövésnyomok a falakon. Kirámoltunk egy patikát, s nagyon reméljük, hogy a számunkra jól ismert fájdalomcsillapító-vitamin kombón kívül a sok ismeretlen doboz között sikerült hasznos dolgokat is zsebre - egész pontosan hátizsákba - vágni.
Aztán az egyik téren - valami nagy vallási épület dombjának tövében - egy zip-ágyús Suzuki kiszúrt minket, s a gép levegőbe röpítése után egy közeli panzióban húzódtunk meg, ahol a kocsik nem tudtak minket észrevenni.
Itt a maradék piát betermelve, meg némi speed elfogyasztása után kimerészkedtünk az utcára, mert a "Put your ass Nigger!"-nek megint seftelhetnékje támadt. A legközelebbi számtech bolt előtt egy sarokkal jött a következő Suzuki, ami elől kukákba ugráltunk, de a kis köpcös kukája kigurult az út közepére. Csoda, hogy a közeledő autó nem lőtte szarrá!
Ekkor aztán jól belecsaptunk a lecsóba. A cimbi kugrott a kukából, pont a kocsi motorháztetőjére, s kis küszködés után sikeresen beverte a szélvédőt - mert a pisztolya pont a legjobb pillanatban ragadt be - és mikorra közeledett még két Suzu, addigra én is előbújtam a 'saját' kukámból.
Az első kocsin gyakorlatilag rajtaütöttem. Az újdonsült táborból szerzett RPG pont telibe trafálta a hátulját, a tetejére fordulva csattant vagy 10 méterrel odébb. A másikkal már nem voltam ilyen szeerncsés, ott a gránát, vagy rakéta, vagy miaszösz, jól elhúzott a 'csáááábaaa.
Aztán a kis rohadék kapott egy gránátot, amit jól kiröhögött, és elkezdte szórni utánam a jó hosszú sorozatait, futás közben éreztem a páncélkabimról lepattanó faldarabkákat. Beugrottam az elsô sarok mögé, ami szerencsére elég közel volt, és épp jókor ugrott elő a feka, hogy lekapja a rohadékot, mert már nem volt rakétám, hogy megpuhítsam.
Aztán visszabattyogtunk a Panzióba, és jó 36 órát pihentünk, mire a járőrözés alábbhagyott, s kimentünk megnézni a gyárat. Ez a 3 kocsi veszteség jól elszomoríthatta ellenfeleinket, mert nem nagyon láttunk útközben egy járöröző kocsit sem. A legfurább az volt, hogy a gyár közelében nem igazán láttun kmozgást, de valahogy olyan érzésünk volt, hogy ha oda becsúszunk, ki már nem...

Csesznek Vára 1997. szeptember 5.-7.

1997. szeptember 5.-7.

Srácok a magunk módján kezdenek berendezkedni a várba. Mivel nem értenek sokat az álcázáshoz, védelmi rendszerek kiépítéséhez, így ez számukra elég megterhelő feladat volt. Például a kocsikra hevenyészetten odadobált faágak a légi felderítésnek nem valószínű, hogy komoly gondot okozna. Vagy amikor a faluban bandáztak a többiek, Nomád Szergely valami zárral volt elfoglalva, nem kellett volna likvidálnia néhány tolvaj helyi kisebbségit, ha értenek ezekhez a képzettségekhez. A kétautónyi felszerelést a vár különböző pontjaira elraktározták, a tetemeket várfalon kívül eltemették. A vár bejáratát védő vasrácsot komoly megpróbáltatások árán sikerült véglegesen leengedni. A kutat is beüzemelték. Bár sok jóra nem számítanak ezzel kapcsolatban, mert az égből kisebb mennyiségben pernye, porszerű izé hull. Az eső pedig kitartóan esik.

Egyik nap a környék béli falvakat meg próbálták kifosztani, de néhány hasznos tárgyon és egy tehénen kívül nem találtak semmi élelmet. Nyomokból arra jutottak, hogy valószínűleg ezen a helyen nem az egyedüli túlélők ők. Aznap este fel is fedeztek a környékbeli erdőben imitt-amott néhány tábortűz fénycsóvát. Több kilométerre tőlük, de láthatóak voltak. Sajnos mire felkészültek másnap a felderítésükre, automata Suzukikat láttak behatolni az erdőbe hajnalban. Rá nem sokra már lehetett hallani a géppuska sorozatokat és a lemészárolódó emberek sikolyait.

Felderítés

Megtörtént az második kontakt az automata Suzukikkal. Az erdőben jártak, hogy az előző napokban látott táborokat felderítsék, amikor az egyik bokorból kilépve, pont egy ott „őrködő” Suzukiba futottak bele. Nyilván belövi az autó a party körüli területet és így egy kisebb vízmosásba kényszeríti a tagokat. Rövidesen érkezik az „őr” erősítése és már kettő vadászik a partyra. Annyi bizonyos, hogy az autók nem mennek a fák közé, csak az úton közlekednek és már majdnem minden irányba tudja fordítani a fegyvere csövét.(megjegyzem, ők is fejlődnek…) . Kisebb feszültség után az egyiknek a kerekeit kilövi a Zsaru-Pancho, mire a másik kioperálja vagy 200 lövedékkel a rejtekéből, hála a jó minőségű páncéljának, csak kritikusba kerül. Nomád-Lajos felfedezése az volt, hogy kb. 15-20 teljes sorozat után elhagyja a helyszínt a Suzuki. Csak speciel ennek nem sikerült messzire jutnia, mert a földút túl oldaláról tűzpárbajba keveredett valami helyi népekkel. A mérleg az emberek részéről 3 halott s egy elégé sérült manus, Suzuki részről teljes megsemmisítődés.