Új világ rapszódia - Gyárfelderítés

Az a gondom, hogy nem vagyok egy nagy irodalmár, de azért összeírom, mi volt az elmúlt napokban, mert sose lehet tudni, ki okul a dolgokból, meg ha még élek sokat, akkor jó lesz visszaolvasni ezeket a dolgokat.

1997. szeptember 15.
Tegnap jöttünk vissza Esztregomból, ahol majdnem otthagytuk a gatyánkat. Mellékutakon zúztunk le a városba, kukoricaföldeken, meg búzatáblákon átvágva, úttalan-utakon, nagy kátyúkat kerülgetve. A kocsit a városon kívül hagytuk, mert a város felett egy őrszem repülő körözött.
Jött velünk egy katona srác, akit a Nigró díler hajtott fel egy kapcsolatán keresztül. A kiégettt világban még lehet sms-t küldeni. Így találtam cimbiket fehérváron is, de ôk is azt írták, hogy veszélyes lenne oda - is - menni.
A város határától spontán katonai lopakodó-kiképzésen vettünk részt, újdonsült barátunk mutatott pár kézjelet, meg az alap, háztól-házig rohanós, egymást fedezôs taktikát.
A város egyébként ki volt rendesen pusztítva. Sehol senki, csak a szemerkélô esőben oszladozó többnapos hullák, elhagyott boltok, házak, lövésnyomok a falakon. Kirámoltunk egy patikát, s nagyon reméljük, hogy a számunkra jól ismert fájdalomcsillapító-vitamin kombón kívül a sok ismeretlen doboz között sikerült hasznos dolgokat is zsebre - egész pontosan hátizsákba - vágni.
Aztán az egyik téren - valami nagy vallási épület dombjának tövében - egy zip-ágyús Suzuki kiszúrt minket, s a gép levegőbe röpítése után egy közeli panzióban húzódtunk meg, ahol a kocsik nem tudtak minket észrevenni.
Itt a maradék piát betermelve, meg némi speed elfogyasztása után kimerészkedtünk az utcára, mert a "Put your ass Nigger!"-nek megint seftelhetnékje támadt. A legközelebbi számtech bolt előtt egy sarokkal jött a következő Suzuki, ami elől kukákba ugráltunk, de a kis köpcös kukája kigurult az út közepére. Csoda, hogy a közeledő autó nem lőtte szarrá!
Ekkor aztán jól belecsaptunk a lecsóba. A cimbi kugrott a kukából, pont a kocsi motorháztetőjére, s kis küszködés után sikeresen beverte a szélvédőt - mert a pisztolya pont a legjobb pillanatban ragadt be - és mikorra közeledett még két Suzu, addigra én is előbújtam a 'saját' kukámból.
Az első kocsin gyakorlatilag rajtaütöttem. Az újdonsült táborból szerzett RPG pont telibe trafálta a hátulját, a tetejére fordulva csattant vagy 10 méterrel odébb. A másikkal már nem voltam ilyen szeerncsés, ott a gránát, vagy rakéta, vagy miaszösz, jól elhúzott a 'csáááábaaa.
Aztán a kis rohadék kapott egy gránátot, amit jól kiröhögött, és elkezdte szórni utánam a jó hosszú sorozatait, futás közben éreztem a páncélkabimról lepattanó faldarabkákat. Beugrottam az elsô sarok mögé, ami szerencsére elég közel volt, és épp jókor ugrott elő a feka, hogy lekapja a rohadékot, mert már nem volt rakétám, hogy megpuhítsam.
Aztán visszabattyogtunk a Panzióba, és jó 36 órát pihentünk, mire a járőrözés alábbhagyott, s kimentünk megnézni a gyárat. Ez a 3 kocsi veszteség jól elszomoríthatta ellenfeleinket, mert nem nagyon láttunk útközben egy járöröző kocsit sem. A legfurább az volt, hogy a gyár közelében nem igazán láttun kmozgást, de valahogy olyan érzésünk volt, hogy ha oda becsúszunk, ki már nem...