Lajosmizse - Szeged 2. - a'la' Vort

Na szóval az történt, hogy kurvára tanakodtunk, hogy menjünk el Andersonért, s közben kicsit körülnéztem asztrálban, s két dolgot fedeztem fel:
- a hely környéke asztrálisan nagyon zûrös.
- Daniel követôszellemekkel barátkozik. Viszont én nem, s idéztem egyet én is, hogy egálban legyünk, s lenyomoztattam vele, honnan küldték ezt itt. aztán ledaráltattam szegény kémet, nehogymá tudják, merre járunk. Szóltam a többieknek, hogy pucolni kéne.
Közben felhívott Anderson, hogy ô meg kiszabadult. A társaság nagy része addigra már az utcán tolongott. Legalább félredobhattuk nagyratörô terveinket a kiszabadításról.
Azt végül még mindig nem tudom, hogy mi a fenének megyünk vissza oda azon kívül, hogy Metált elhozzuk, de asszem megegyeztünk Daniellel, hogy én segítek nekik, ôk segítenek nekem, szóval egál lesz, és a végén mindenki jól jár.
Mire megérkeztünk, már kigondoltam, hogy hány, mennyi, meg milyen mágikus csapattal fogom megtámogatni a bandát.
Ôk jól elvoltak mindenféle tervezgetéssel, közbe' hívtam egy rakás szellemet, hogy ne legyek egyedül, meg ha van valami gáz, akkor legyen ki menti az irhámat. A többikeét majd a nagy Szellem csak meghagyja!
Elindultunk.
Végül nem'tom mi volt a terv, mert jó szokás szerint nem figyeltem, de ha éppen ott vagyunk, és mondják mi legyen, akkor egész jól képbe' tudok kerülni. Volt értelme pl belopózni a templomba láthatatlanul, aztán közvetlen közelrôl véresre lôni az ôrt, miután Daniel 300 méterrôl kilôtte a kezébôl a wókitókit. Meg a ránk küldött dzsippeket is észrevétlenül iktattuk ki.
Sebaj.