Alien 2179

Alien 2179

Nevem: Williem (Bill) Shaun
Rangom: Őrmester
Korom: 27
Állomáshely: X-LM Űrállomás, Stonebridzs hold


Kellemes napra ébredtünk az űrállomáson. Már egy jó ideje semmi különös esemény nem bonyolítja az életemet. Jobb ez, mint valami utolsó helyen lőtt sebből vérezni. Ott nincs se kaja, se puha ágy, se fegyelem csak adrenalin. Itt minden előbbi megvan, csak az utolsóból kapunk keveset. Inkább semmit. De mint veterán, élvezem ezt a semmit tevést is. Bár ez így ebben a formában nem igaz, mert kell itt az Állomáson őrjáratozni, gyakorolni a harcászatot, lövészetet, meg ilyenek , de nem kell bele szakadni. Mivel a közel 4 ezre főt befogadó Állomás nagy és csak 150 tengerész gyalogossal töltötték azt fel, elég szellősen vagyunk.

Bossmanson hdngy idegei is kezdenek rendbe jönni. Már alig vannak rémálmai a múltkori bevetések utáni sokktól. Hála az égnek, a helyzet magaslatán van, így elég jól leköti az emberek idejét. Jómagamét, mint Őrmester, a két smart-gunner-ét, Steve a hegyomlósét és Kelvin cuccosét, a felderítő, Winkli közlegényét, aki mellesleg csaj, a pilótánk, Parker-ét, na meg a szintetikusunkét, az öntudatos harci robotét, aminek a neve se fontos.

Visszatérve a lényegre, ezen a csodálatos napon, apró idegrángások kíséretében tájékoztat a hdngy, hogy lépünk járőrözni egy közeli holdi kolóniához, valami Stonebridzs nevű helyre, mert ott a helyünk a Delon szds szerint, aki ennek a remek Állomásnak a megbízott vezetője. Ha nem is lázadás van fennforgásban, de a jelentések szerint túl sok a fegyverük. Nekünk csak jelen kell lennünk, hogy csillapítsuk a forróbb fejűek tevékenységét. Nyilván, némi vámszerűségként gyűjtsünk be minél több fegyver is. Kerek egy hónapos a küldetés. Kapunk minden jóságot, ACP-ket, fegyvert lőszerrel, automata ágyukat, remélhetőleg légi fedezettet, földi plazma ágyukat.

Csak egy picit tévedtem.

A 4 napos utat nem hibernálva tettük meg, minek is, gyakoroltunk, alakiztunk, mint az állat. Pihenésként tájékozódtunk apróbb részletekről. Mint például, hogy csak magunk leszünk, egy páncozott jármüvel, egy hétnyi felszerelést kaptunk, egy hónapig nem kapunk utánpótlást, se erősítést. Hát tudod, sose értettem igazán a taktikusokat…
Landolásunk után az automata szállító hajó megrebegtette a szárnyait búcsúzásként, jelezvén, hogy egy hónapig nem látjuk egymást.

Remek.

A város, ahol elkezdjük az akciónkat, kellemesen izzasztó légkörű. Minden tekintetben. Ahol egy embert láttunk ott vagy háromféle lő eszköz található, az utolsó nigró gyerekig beleértve. Igaz elavult fegyverek ezek a miénkhez képest, de bazd’, minden sarkon vagy százan vannak. Mi meg „csak” heten... Minden hol megy a zsuga, a „biznisz” meg a másfajta civil ökörködés. A jelentés szerint egy hadúr a király, a fő vámszedő a városban, talán az egész bolygón. ÉS NEKÜNK AZ Ő FEGYVEREIT KELL BESZEDNÜNK!!! Érteeed?! Csak heten vagyunk a feladatra! ?!?!?

Na mindegy. Hdngy egy hotelt jelölt ki főhadiszállásnak, bevédtük rendesen és már bele is csapatunk a lecsóban az érkezésünk után néhány órával. Sikeresen. A hotel környékét, meg úgy a negyedet, ahova berendezkedtünk, körülbelül három nap alatt rendbe tettük. Eltűnt minden gyanús elem, csak átlagos civil maradt jelen az életben.

Az egyik begyűjtő utunk alkalmával, ami mellesleg az utolsó ilyen jelegű feladatunk volt, azt tapasztaltuk, hogy szőnyeg bombázással megjelent néhány kalóz hajó felettünk…

Néhány megemlítendő esemény:
1.ACP jól bírja a rakéta, bomba és Vidikátor támadást. Már ha Parker a pilóta. De nem értem, miért nem kaptunk egy lövészt a járműhöz. Mert Parker egyben a fedélzeti lövészünk is...
2.Egy jó stratégaként az idegbeteg Hdngy nagyon jól megválasztott lövész pozícióból lenyomatta velünk a kalózok gyalogos járőrét.
3.Egy rossz stratégaként a felmentő seregként megjelenő kalóz hajó elöl nem abba az épületbe kellett volna visszavonultatni a csapatot ahonnan az iménti orvtámadást követtük el a gyalog járőr ellen.
4.Igen, fejjel vettem le egy támadó rakétát. Én és Steve nem, de Kelvin és a hdngy túlélte volna, ha miután Parker átvette a vezetést, segítséget nyújt neki a kiszabadulásban a romok alól. De a többiek, akik más fele nyomták az ipart, jól vannak...

Szerepjáték klub

Találtam egy szerepjátékozásra alkalmas helyet!!! A Főnix clubot. Bent a belvárosban, közel az Erzsébet térhez, a Paulányi Endre utcában. Könnyen megközelíthető BKV-val, cangával, kocsival. Majdnem minden nap lehet menni kora délelőttől, egészen este 11ig. Van lehetőség kártyázásra (nem preferálom), Warhammer40k-ni+aszem más táblás játékokkal nyomni és persze RPG-ni. Ahogy láttam, kb. 5-6 helyiség van fenntartva ezekre a célokra. Ha jól emlékszem 500ft a terembérlet, játék előtt oda kell szólni és minden rendben.

Nosza, toljuk meg, srácok!!!

TÉS - 2009.11.13-15. ElfWarrior

TÉS - 2009.11.13-15.
ElfWarrior

PART 1

Nem volt már mit tenni... A laktanya háromnegyede már biztosan elesett és ezzel a három szerencsétlennel szorultam be ebbe a szobába 2 napja... Két átkozott napja, mióta a világ kiégett...
Katonai gyakorlatra jöttünk ide Tapolcára, valami összevont naaaagy rohadtfontos gyakorlatra... Emlékszem... A helikopter rotorja szépen ütemesen pufogott a fejünk felett már majdnem megérkeztünk, ereszkedtünk szép lassan, mikor szerintem a létező összes rohadt sziréna azon a gépen visítani kezdett. Nem is tudtuk, hogy mi történik, csak kapaszkodtunk ahogy bírtunk... Zuhanás, aztán arra emlékszem, hogy az eső csöpög a pofámba... Sötét van és valamerre tüzek égnek, hatalmas tüzek. Az oldalam fájt, a fejem lüktetett, kiestem volna?
Mázli...
A gép roncsai vagy 40 méterre lehettek tőlem, az orrfacsaróan égő kerozin fénye torz táncot járó árnyékokat vetett a holtakra... vagy legalábbis ami megmaradt belőlük. Az összes társam ott feküdt. Mind... Érted bazd meg MIND!
Aztán kitisztult a hallásom is, és lövöldözést lehetett hallani nem is olyan messze, valami nagy kaliber... aztán néhány válasz sorozat, tatatatam, tatatatam kalából. Nekiiramodtam hát...
A kis töltés vagy 200 méterre volt tőlem de nem erre a látványra készültem fel. A tapolcai laktanya java része romokban... Kiégett tankok járművek mindenfelé, legtöbbje még el sem indulhatott. Suzukik cikáztak a roncsok és az épületek között, és fura mód bazi nagy géppuskák voltak egyiknek az oldalán, másiknak a tetején és ontották az ólmot... MIVAN? Se sofőr, se semmi, cikáznak itt össze vissza, és ahol észrevesznek valami mozgást, odapuhítanak vagy száz 20mm-es golyót. Persze kapásból hasra vetettem magam, és rendesen kellett figyelnem vagy 3 órát mire el tudtam rendezni magamban ezt a dolgot. Oké hogy a tévében nyomták a Night Rider-t és ott sofőr nélkül rodeózott KITT, de az ég szerelmére az csak egy film...
Szóval az ég alja már narancsba fürdött, de olyan narancsban amilyet én még életemben nem láttam, mintha izzott volna. Szóval elkezdtem kúszni a bázis felé. Aztán egy idióta ötlettől vezérelve, át a kerítésen, be az első ablakon. És azóta is itt kuksolok... Az első emeleten, egy sarokszobában se lőszer se gránát, se semmi. Kinézni is alig mer az ember. Leszedtünk kettőt vagy hármat, aztán azóta beállt egy és vagy mázlija volt, vagy átlát a falon, de az egyik bakát úgy ronggyá lőtte a téglákon keresztül, hogy azóta mozdulni sem merünk... Csak bámuljuk a metkalira zuhant húspépet. 2 napja... Ez a rohadt eső meg csak esik. Csipp-csöpp csipp-csöpp ... Megőrülök.

Egy robbanás fülsiketítő hangjára kaptam fel a fejem, elbóbiskoltam, és bár még látni nem láttam rendesen az égő benzinszag és a felszálló korom elég nyilvánvalóvá tette, hogy az egyik Suzuki elfüstölt.
Elgémberedett tagjaim égő fájdalommal tudatták, hogy a mozgás most nem esik jól nekik, de kikukkantva láttam, hogy az őrt álló kocsi megsemmisült.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - üvöltöttem, és mint aki részeg indultam meg az ajtó felé. A két baka meglepetten pillogott rám, de ők is felkászálódtak, és követni kezdtek. Ki az ajtón, át a folyósón, át a másik legénységi szobába. Zihálás, csend... Aztán ahogy kinéztem az ablakon egy Suzuki tekert el alattam vagy kilencvennel, de a sarok körül egyszerűen olyan tűzbe ment bele, hogy kerregve gurult tovább és a felszerelt géppuskák sem mozogtak. Egy alak tűnt fel a kerítés mellett, int, szó nélkül kiugrottam az ablakból. 4 méter, semmi. Ejtőernyővel értem már keményebben is földet. A két baka is követett több-kevesebb sikerrel, aztán sprint a kerítésig, át azon is.
Egy fiatal kölyök vigyorgott ránk. Lehetett vagy 20 éves. Testét Police feliratú fekete kevlár fedte. Kezében egy AMD-t lóbált.
- Hello - vigyorgott. - Van ott még valaki? - biccentett a laktanya felé.
- Nem hiszem. - válaszoltam rekedten. - Élő már nincs.
Rezzenéstelen arccal vette tudomásul az infót, aztán mutatta, hogy kövessük. Átrohantunk egy kis sík terepen bevetődtünk egy töltés mögé, ahol még ketten hasaltak.
Az egyik, egy jól megtermett emberke szintén POLICE feliratú páncélzatban épp káromkodott valamit a távcsöves puska mögött. A másik egy véznább, szertelenül fiatal srác volt szintén páncélban és egy piros tarisznyával, amin egy nagy vörös kereszt volt.
- Orvos vagy? - kérdezte bizakodóan az egyik baka
- Jahh - kémlelte a laktanyát az.
- Segítenél?
- Most nem.
- Piszkosul fáj a lábam...
- Semmi baja - válaszolta oda sem nézva.
- De megnéznéd? - erősködött a baka.
A fiatal srác egy ingerült sóhajtással odafordult. Mondom, hogy... ehhh mutasd bazd meg.
A baka levette a bakancsot, és a bokája már most háromszor akkora volt, mint normálisan és a pirostól a liláig mindenféle színben játszott. Frankón eltört. A négy méter, az négy méter.
- Eltörött.
- Bazmeg, tudtam... rohadtul fáj.
- Vedd be ezt, meg vedd vissza a kakancsod. Kurva büdös a lábad.
- Nem is teszed sinbe meg semmi?
- Most nem. Se időnk, se eszközöm, se kedvem.
Megszólalni sem tudott a szerencsétlen.
-Indulás. - Most mehetünk szólalt meg a nagyobb darab, és a hátára dobta a vadászpuskát miközben felkászálódott a vizes fűből. - Itt a kocsi nem messze. Ede vagyok. - biccentett felénk, és letörölte a vizet a borostájáról.
Szó nélkül mindenki felcihelődött. És összegörnyedve elindultunk a töltés fedezékében. Pár száz méterre ott várt egy Transit, amibe bepattantunk és a földes úton zötykölődve elindultunk.

- Hova megyünk? - kérdeztem
- Lesencefalu. - válaszolta a borostás a távolt kémlelve
- Mi van ott?
- Víz élelem, biztonság.
Nekem ennyi elég lett volna.
- Meg ott van Laguna. - vigyorgott az AMD-s srác.
- Ki az a Laguna? - kérdezte a sérült lábú baka.

A tábor

Ahogy a Kisbért elhagyjuk északnak tovafutó föld úton, zötyög alattunk rendesen a hülyére páncélozott Volvo. Valaha gyönyörű lehetett ez a táj a sok ember magas bokorral, hatalmas tölgyekkel pettyezett távolságokkal. De mára már csak kisebb - nagyobb csonkok merednek az égfelé, egy kis vitalitásért könyörögve. Az aknákat kerülgetve, az utat tartva borospincék tűnnek fel mellettünk. Ha fel is törnénk egyet, nem érné meg a fáradságot a bor, amihez juthatunk. Karcos, mint a pillanatnyi életünk.
Érezni a tábor közelségét. Eldobott pille palackokat, összegyűrt csokis papír kerget a szél, emberi hulladék a lejtökön. Beton csapdák a csonkok között, szögesdrót akadályok a vízmosások partján.
A tábor kapuját romos falvakból szerzett, beton oszlopokkal megerősített két lövész gödör adja, amiben, mint minden égtáj fele a táborban, két újonc ücsörög gránát vetővel az ölükben. Őrködnek. Intenek a hazatérteknek és odafutva a leengedett ablakhoz, már sorolják a hallgatagok által készítette vacsora menüt. Halottinkról nem ilyenkor beszélünk.
Parkolónk létszámunkhoz mérten növekszik, vagy hat megerősített járművünk van. Igaz a legkényelmesebb a Volvo, de a többi is hatékony, gyors és pusztító. Hála a Stein vezette csapat odaadó munkájának. Kicsit lejjebb valamelyik fesztivál romjaiból szerzett toi-toi wc-ék sorakoznak, messze a Konyhától, csapat eligazítótól. Érdekes az, hogy a gépek kicsinálták a világunk, de a budi pucolás még most is büntetésnek veszik a tábor lakók nagy része.
Balra a lakó sátrak, honvédségi ex-olajzölden. Tóth Sanyi itt ki tudja tombolni a graffiti szenvedélyét. Épp most fújja át a dupla V-ét a gyerkőc sátor oldalán a Kisvakond alatti KalaPowa feliratban vöröses árnyalatúvá. Erre az asszonyok viszonylagos rendet alakítottak ki. Szélles, vastag pallókat fektettek a sárba, amik mint egy járda rendszer, kötik össze a sátrakat egymással. Levegöből nézve hatalmas barna H betűt képeznek, az esetleges emberi felderítés megsegítségére.
Nap közben tábor hangulata inkább bágyadt a szemerkélő eső, az elillanó emlékek miatt. Tábort Stein alapította néhány nappal a világ égést kezdete után. Idehordott a hallgatagokkal, akik Kisbérben voltak közalkalmazottak korábban, néhány föld munkagépet, kézi szerszámokat, sátor ponyvát és bespájzoltak egy hónapra való élelmet maguknak.
Közel negyvenen lakják már a felállított sátrakat. Inkább férfiak gyűlnek itt össze. Ez a világ nem kedvez a nőknek. Kevesen maradtak. De aki élve ideér,isten nőként dicsőítjük. Mióta tudjuk, hogy egyszerűen ki akarnak pusztítani bennünket, rajtuk múlik a jövőnk. Ők nem kapnak járőr szolgálatot, még a környéken se keresgélhetnek hasznos után vagy háromszoros, legjobb védelem nélkül. Övék az otthon melege, az asszisztencia a Doki mellett, nővérek is egyben. Mi csak megvédjük ezt az otthont. Akkor az őskorban...

Bár csak egyszer ebben az életben kisüthetne a Nap. De az okos szerint ez nem ma lesz...

Some Coctail in The Nuklear War

Radioactive iced Tea

fill glass with ice
1/2 oz Vodka
1/2 oz Gin
1/2 oz Rum
1/2 oz Coconut Rum
1/2 oz Tequila
1/2 oz
Triple Sec
1/2 oz
Melon Liqueur
1 oz
Sour mix
Top with Cola
Garnish with Lemon

Nuclear Kamikaze

fill with ice
2 oz Vodka
1/2 oz Blue curacau
Dash of lime juice
Shake it
Serve or strain into chilled glass
Garnish with lime


Brain Eraser (agy radír) kedvencem

Fill glass with ice
1 oz Vodka
1/2 oz Coffee Liqueur
1/2 oz Amretto
Splash with Club Soda
Supposed to be drunk in one
Shout trough a straw


Brain Tumor

fill glass with ice
2 oz Irish Cream
5 or 6 drops of +Strawberry Liqueur


EarthQuake

fill glass with ice
3/4 oz Amaretto
3/4 oz Anisette
3/4 oz Southern Comfort


Lobotomy

1 oz Amaretto
1 oz Black Rapsberry liqueur
1 oz Pineapple juice
Shake it
Stir into chilled glass
Fill with Champagne

John Rainbow

John Rainbow

katona(szoló)

INT 8
REF 10
HIDV 7
TECH 3
VONZ 5
MOZG 9
FIZ 10
EMP 8

Harci érzék---4

INT
Éberség/észlelés---6
Kompozíciókészség---4

REF
Atlétika---5
Géppisztolyok---3
Karate---3
Közelharc---4
Lopakodás---6
Pisztoly---5
Puska---5
Nehézfegyverek---4

TECH
Álcázás---7
Fotózás/Filmezés---7

Nigériából, azon belül pedig Abuja városából származó, fekete bőrű, 27 éves férfi. Hosszú, elhanyagolt, sötét barna hajú s tükröződő napszemüveggel tarkítja magát. Általában álcázó, katonai szerkóban nyomja.

Barátságos, nyitott az emberekre, óriási vigyorral üdvözöl. Igaz senkiben se bízik, a sok szarság miatt, amik történtek vele szerte a világban. De ettől még ha valamit megígérsz neki, ő ahhoz tartja magát, hogy az úgy is lesz. Szerelem mindenek felet számára !!!

Jozeffe Stein

Jozeffe Stein

technikus

INT 10
REF 5
HIDV 7
TECH 10
VONZ 8
MOZG 7
FIZ 6
EMP 7

Berhelés ---7

HIDV
Alvilág ismerete---2

EMP
Meggyőzés/Rábeszélés---5
Vezetőkészség---3

INT
Éberség/Észlelés---5
Műveltség---5

TECH
Álcázás---4
Barkácsolás---7
Biztonság Technika---3
Elektronika---4

Francia országból, azon belül Montpellier-ből származó, fehér bőrű, 26 éves férfi. Rövid, göndör, sötét hajú s apró fülbevalókkal tarkítja magát. Általában menő divat cuccokban nyomja.
Alapvetően el van szállva magától. Elégé arrogáns, önző és közönyösnek tűnik mások nyűge iránt. Valahol a világban kószáló tesója a mindene. Van egy levél a zsebében a bátyától, na azért akár még ölne is. De ha valamiből kihozható a buli, elsőnek veti bele magát. Ha idegenként közeledsz hozzá, se ilyen se olyan a hozzád állása.

Mostani csapatában vetető szerepbe kényszerült. Intelligens, okos meglátásai miatt így alakult számukra. Persze a modora hagy kivetni valót maga után, de ha egyszer majd' mindig igaza van neki...