2008. június 23., hétfő

Régi bútorok, előkerült kellékek, meg egy furcsa szekrény

Elizabeth Tucker antikvárius üzletének egyik hátsó szobájába cipelték be a bútorokat a megbízott szállító-ügynökök. A nyomozó csapat, ami jelen esetben 2 nyomozóból állt. Toncsi ügynök különös felfedezése a szekrényajtó becsapódása után jelent meg. A csukott szekrényajtó mögött hallatszó kántálás, amelyet egy semmi mással össze nem téveszthető emberi üvöltés zárt le. G ügynök próbálkozása a kántálás hang-rögzítésére sikertelen volt, de ezen szerintem nem bagyon lepődtek már meg.

Elizabeth Tucker segítségével a szokatlan mintázatú bútor azonosítása is könnyebben ment, bár túl sokat sajnos nem tudott róla mondani, (mivel rosszat dobott neki a mesélő), annyi kiderült, hogy ez egy alapvetően olaszországban készült darab, ami némi távolkeleti ornamentikát is tükröz. Az íróasztal, mert most már nem a szekrényről van szó, rejtett fiókjában egy foszladozó ronyba csavarva előkerült egy feltehetőleg áldozati célokra használt edény (durván megmunkált bronztál), és egy bronzkés. Valami barnás anyag borította foltokban mindkét tárgy felületét. Feltehetőleg alvadt vér.

A ronygyokba csavarva volt egy bőrkötéses, megsárgult lapú napló is, ami meglehetősen nehéz kézírással volt teleírva. Az olvasására vállalkozó ügynök még számíthat meglepetésekre.

G nyomozó ötlete volt, hogy felhajtsanak egy helyi internet kávézóban egy profi programozót, aki fel tudja törni Artur Donelly privát Céges laptopját. Sikerült is találni egy informatikust a tipikus megjelenési formájának megfelelően. Nagy kövér, lassú mozgású, falánk, és "barátságos" arcot, aki azt ígérte, hogy 24 óra alatt megoldja a dolgot.

Másnap reggel pedig jött egy figyelmezetető hívás a kapott telefonon, hogy jobb volna arrébb állni egy kis időre, mert a rendőrfőnök elkezdett kérdezősködni az FBI-nál, hogy mit keresnek errefelé az ügynökök, s az felkeltette az igazi FB-osok figyelmét is.
A kényszerpihenő alatti nyomozási direktíva: túlélők felkutatása, és kikérdezése.

Anton Turé és még életben lévő családtagjai
Az egyik család tragikus sorsú még életben lévő tagjai Montreálban, és Denverben laknak.

... folyt köv ...

2008. június 15., vasárnap

Parabellum Kft.

Ma délelôtt felmásztam a padlásra, és a sok nagy halom régi felhordott cucc között megtalálltam a karakterlapokat. Kicsit könnyes lett a szemem, de persze csak virtuálisan. mert valóában legbelül egy igazi macsó vagyok, aki soha nem sír, csak ha az esküdteket kell meggyôznie egy valódi amerikai film tárgyalásán, hogy"menniyre bánja tettét".

A legjobb, hogy Hallgatag karakterlapjára az van írva, hogy: "Csak egyszer ütök."

:-D
LOL

Szóval arra gondoltam, hogy ha végre valaki veszi a fáradtságot, és válaszol a felhívásomra, ami úgy tûnik még mindig nem elég komoly, hogy menjünk már el ôsszel is egy RPG hétvégére, akkor ott, azon a hétvégén akár játszhatnánk is ezekkel a karakterekkel.

HM? NOS?

2008. június 12., csütörtök

Artur Donelly Kis titka (1. rész)

- Arthur! - hang az alsó szintről jött, s a fiatalember először nem is hallotta meg, csak a második kiáltás jutott el a tudatában arra helyre, ami a hallásáért felelős.
- Artur! - a hang erősebb volt, s érződött benne a kezdődő türelmetlenség szikrája. Arthur felkelt a padlásán berendezett íróasztala mellől, becsukta a mappáját, melyben egy helyi házról gyűjtögette az adatokat, fényképeket, és feljegyzéseket. Feltette gondosan a polcra, a többi mappa és jegyzet közé. A polc szélén, ami végigfutott a padlás teljes hosszában, ott, ahol a mappát tárolta, a porban ujjnnyomok látszódtak. Látszott, hogy a többi, több száz könyvet, folyóiratot, és más régi kiadványokat nem vette le az utóbbi időben senki. A mappa előtt azonban tiszta volt a polc, s mellette apró ujjnyomok törték meg a por egyhangúságát.
- Artur! - a hang élesebb volt, mint az előző kettő, s kissé remegett. Artur sóhajtott, azon a reménytelen módon, ahogy azok sóhajtanak, akik megadják magukat, s nem vitatkoznak, nem állnak ellen, mert kerülik a konfliktusokat. A padlás ajtajához ment, lekapcsolta az íróasztal fölé lógó régi villanykörtében végződő világítást, mely a helység egyetlen fényforrása volt, s lemászott a létrán, de előtte gondosan elfordította a kulcsot a zárban, s farmerjának jobb zsebébe rejtette.
Sue, a felesége türelmetlenül topogott a hátsó verandán. Annak ellenére, hogy a kellemes tavaszi délutáni napsütés bearanyozta az arcát, meglehetősen morcos volt.
- Artur, két eléggé fura alak van itt. - ment közelebb hozzá, hangját elfolytotta, és kérdőn nézett férjére.
- Kik azok? - kérdezte Artur, feleslegesen, mert már ő is látta akét napszemüvegest, akik olyanok voltak, minta a Man in Black-ből léptek volna elő.
Tétován előrelépett, és megállt. Nem tudta, mitévő legyen. Egy fura érzés futott benne végig, melyet nem tudott vona megnevezni. Majd egy pillanat múlva elindult a két alak felé, akiknek arcvonásait már jobban ki tudta venni, mikor közelebb lépett hozzájuk a nappaliban.
- Jó napot! - nyújtotta feléjük a kezét, de egyikük sem viszonozta a gesztust, mire sután leeresztette a kezét, és a háta mögé dugta, nem tudván, mit kezdjen vele.
A két szemüveges pár pillanatig némán nézte, majd az egyikük megszólalt:
- Ön Artur Donelly? - kérdezte
- Igen. - felelte Artur, s kérdőn nézett a szemüvegesre, mint aki a folytatást várja.
- Rendben. - válaszolt a másik szemüveges, akinek vékonyabb hangja volt, de nem zavaróan, vagy természetellenesen.
- Ön tett nekünk bejelentést, miszerinet a Ferry street 12 szám alatti házban gyanús jelenségeket észlelt?
- Ó, hát az FBI-nál mégis van olyan részleg, amelyik a paranormális jelenségekkel foglalkozik?
- Nem az FBI-tól vagyunk. - Mondta az a szemüveges, aki először szólította meg Arturt. - Az A-cell nevű ügynökségnek dolgozunk, aki az FBI-nak tesz jelentéseket.
...

2008. június 7., szombat

The Littre Green Box

A helyi bérelt raktár egy unalmas, napsütötte hétközbeni délutánon felfedte titkait.
A tulajdonos, Migia egy igénytelen, slampos alak, akin látszik, hogy nem munkából él, készséggel átadta a kulcsot, s még csak nem is érdeklődött a raktára tartalma felől, pedig az ex-tulaj meglehetősen ismertté vált az elmúlt hetekben. Legalábbis a helyi médiában.
A kissé rozsdásodó, nem éppen új tárolóhelyiség tartalma a következő volt:
- néhány szerszám földmunkához: ásó (a konténer alatt), egy pár gumicsizma, 4 pár gumikesztyű, fejlámpa.
- egy matrac,
- egy régi, kopott asztal,
- 14 kanna benzin,
- 3 üres Biohazard jelzésű sárga speciális doboz,
- 400 shotgun lőszer,
- 3 új mintavételezett kulcs készlet

- 2 mossberg puska (sorozatszám lefőrészelve),
- különböző hamis ID kártyák Arthur Donelli ügynök részére,
- egy fényképező, teleobjektívvel
- 2 tucat fénykép maradvény, kicsit megégve (a ház néhol kivehető),
- koporsó (Elizabeth Weeler tetemével, meglehetásen elporladt állapotban, de néhány sajátosság még felismerhető)
- Donelli macskakaparásos jegyzetei (a cspat pszichológusának nyilvánvaló, hogy Donelli kicsit pszichotikus állapotban írta ezeket a jegyzeteket.)

Donelli jegyzetei:
- Wheeler - nem halott? A házban tartózkodik? Csak éjjel? Sír? OCT 10
- Ásó, kesztyű, lámpa OCT 30
- Elégetni? Crease megptóbálta, de nem ment. Mások. Túlélők? Kanadai mentálhigiéniás szolgálat?
- Zeneszó az étkezőből. Nevetés, Zaj a felső szintről.
- Valaki más is van a házban. Isari nem veszi fel a telefont.
- Falcone halála. Kórboncnok?
- Wheeler bútorai, könyvei, papírjai. Ing. közv. NOV 10
- Beszéltem vele ma este, Tudta a nevem, Tudja, hogy Figyelem, Hívtam A-t ma, Még mindig semmi mozgás. Kinyitni a házat köv héten. Megvenni? Felgyújtani?


A további felderítés felfedte, hogy a temetőben Elizabeth Wheeler sírját valaki valóban felásta, és a koporsót elvitték onnan. Ez alapján már könnyen kitalálható volt, ki van a koporsóban meglehetősen rossz állapotban.

Elizabeth Tucker is jó munkát végzett, felderítette a Wheeler ház korábbi bútorainak kilétét, amit az ügynökségen keresztül elég gyorsan le is szállítottak.

Ha az események nem is pörögtek fel, azért pár jelentést megint el lehetett küldeni a központba, főleg a fánkot zabáló rendőrfőnökről.

2008. június 5., csütörtök

Artur Donelly aktája

Született: 1972, Colorado állam, Castle Rock.
Édesanyja 1980-ban nem természetes halállal elhunyt. A halál oka ismeretlen.
1980-tól Old Townban élt a nagyszüleinél, édesapja jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen.

Iskolái:
Érettségi: 1990, Abraham Lincoln School, 45 Forest Avenue, Bangor, Maine 04401
Egyetem: 1995, Bangor University, Biológiai és Óceán tanulmányok, MA fokozat,
1998, Phd fokozat

Házasságot kötött Elizabeth Randforth-tal, 1994-ben, majd 2003-ban elváltak, mert nem született gyermekük és kihült a házasságuk, ráadásul Elizabeth-et egyre jobban zavarta Arthur legújabb hobbija.

Az ügynökséggel 2003-ban került kapcsolatba, s mint helyi sejt tevékenykedett. Aktív küldetése nem volt, s a kapcsolatfelvételre vonatkozó adatok titkosak.

Jelentést tett a 12 Ferry street, Old Town házról 2005, januárjában, s március 16-án holtan találták az épületben átvágott torokkal.

Különleges képesítése nem volt, azonban egyetemi tanulmányait próbálta kamatoztatni az ügynökségen belül.

2004 óta munkanélküli volt hivatalosan, havi 1800 dollárt az ügynökség utalt ki neki, amiért kisebb kutatói munkákat elvégzett.

Különösen intelligens, és erôs személyiség besorolást kapott.