A kedvencem, mikor rádöbbennek, hogy a képen, az amit látnak, valaki olyan, aki már nem él. Volt pár ilyen Artur Donelly kis magángyűjteményében, amit megtaláltak az ügynökök.
(Érdekes, hogy az előző házkutatás alkalmával pont a padlás kerülte el a figyelmüket, pedig ott aztán tényleg forró nyomok akadtak.)
Persze valami ilyesmi várható volt, attól függ, szerepjátékos, vagy karakter szemszögből nézzük, mi a helyzet. Én mint mesélő egy kis perverz élvezettel szemlélem, ahogy szép lassan adagolom az információkat, és a felállított koncepciók helyére újak jönnek, hogy majd azok is megváltoznak egy-egy új információ hatására.
Ez a ház azért ad gondolkodnivalót a nyomozóknak.
Meg a Elizabeth Weeler sztorija is. Remélem a tőle hallottak hasznosak lesznek a jövőre nézve. Az viszont tuti, hogy a ház veszélyes.
2008. május 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése