Nem tudom, kinek mi ad nagyobb játékélményt, az értelmetlen hentelés, vagy az agyalós nyomozás, kevés felszereléssel, kétségbeejtően nehéz helyzetekkel, és szinte esélytelen csatákkal.
Szerintem ez az utóbbi izgibben hangzik, és hoszabb távon is jobban le tud kötni, mint amikor egy kiberzombi bőrébe bújva rohangálok az utcákon, és tőlem retteg az egész város. A szerepjáték amúgy sem egy túlságosan "komoly" szórakozás, legalább ne a kicsinyes emberi érzéseimet éljem ki egy képzelt világban.
Gondoltam írok pár sort a hétvégéről, részben, mert később jó lesz visszaolvasni, meg amúgy is el fogom felejteni nagy részét a történteknek.
A játékot csak szombat délután kezdtük, mert a mesélőnk az egész hetes munkától péntek estére kihalt, és úgy érezte nincs agya a folytatáshoz, így az első esténk beszélgetésbe, iszogatásba, és Family Gus Star Wars paródia nézésbe torkollott.
Szombaton délután ugrottunk csak neki, míg a két új játékosunk előtörténete alakulófélben volt, a társaság másik fele éttermet keresett, s egy kisebb kitérő után a révfülöpi mólóhoz közeli étterembe ültünk be, ami az étel minőségét tekintve közepes, az árait tekintve pedig pofátlanul magas volt.
Aztán visszabattyogtunk a szállásra és egyesítettük erőinket, a 'régieket' felkeresték az újak, és egyre mélyebbre csúszva a céges intrikába és nagyjából éjjel kettőre sikerült élve kilábalnunk a történésekből, pénzt is szereztünk, és nekem nem kellett túlságosan megerőltetnem magam, elég volt úsznom az árral, és támogatni a többieket azzal, hogy a legtöbb kemény szituációból sikeresen elmenekültem.